„Múlnak a gyermekévek”

Iskolánk múltjában számos színes, érdekes, országosan is ismertté vált személyiség található. Közülük is talán az egyik legkedvesebb és legsokoldalúbb ember Ihász Gábor dalszerző és énekes volt. 1946 októberében született egy hivatásos katonatiszt apa, és egy konyhai alkalmazott édesanya gyermekeként. Leánya, Ihász Adrienne közléseként, akinek az életrajzi írásából a legtöbbet merítettem e megemlékezés összeállításához, a szüleihez, és Kálmán nevű bátyjához igen erős érzelmi szálak fűzték.

Ihász Gábor a középiskolai tanulmányait 1961-ben az Irinyi János Gimnázium és Vegyipari Szakközépiskola diákjaként kezdte el. A róla szóló megemlékezések jótékony homályban hagyják, hogy miért, milyen okokból hagyta ott ezt az intézményt, az mindenesetre tény, hogy végül a mi iskolánkba iratkozott át, és itt is tett sikeres érettségi vizsgát 1964-ben. Öreg falai között talált rá az első nagy szerelem is Pintér Éva egykori diáklányunk személyében, akivel 1966-ban kötött házasságot. E frigyből született meg azután leánygyermeke.

Családi kötődései és ifjúkori emlékei ihlették később az egyik legszebb és legismertebb dalát, amely a Múlnak a gyermekévek címmel lett sikeres. Nem volt olyan koncertje azután, amelyből ez a dal kimaradhatott volna, hiszen egyfajta védjeggyé vált számára, minthogy közönségsikerének is az egyik legnagyobb kovácsa lett:

Már hosszú évek óta mondják nekem
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek.
Belátom így igaz, én nem lettem komoly,
Úgy, mint más emberek.

Bolondosnak tűnő furcsa dolgaim
Rossz szemmel nézik oly sokan,
De tudom a szívük mélyén ők is szeretnék,
És megtennék boldogan;

Bár mondják:
Múlnak a gyermekévek,
Nincs visszaút,
Új mesék várnak reánk,
Van mégis csillagfényű álomvilág,
De azt gyermekünk adja tovább…

A labdarúgás szerelmesei

Ihász Gábor hivatásos katonatiszt édesapja a foci nagy rajongójaként szabadidejében labdarúgó játékvezetőként tevékenykedett. Ezt a foci iránti rajongását fiai is követték. Idősebbik, Kálmán nevű fia a Vasas labdarúgójaként magyar bajnok, majd 1964-ben a válogatottal olimpiai bajnok lett. Gábor szintén a Vasasnál kezdett el focizni, és tehetségének köszönhetően tizenhat éves korára az ifi válogatottba került. Még csak húsz éves volt, amikor egy orvosi rutinvizsgálat kiderítette, hogy súlyos szívproblémái vannak, és ezért a versenyszerű sporttal azonnal fel kellett hagynia. Ez volt ifjúságának az az egyik sorsfordító eseménye, amelynek hatására is, többek között a zene felé fordult. A labdarúgástól azonban képtelen volt teljességgel elszakadni, így masszőrként még hosszú évekig tevékenykedett a Vasasnál.

A Vasasnál ismerkedett meg második feleségével, az ott kézilabdázó Hajós Máriával is. Ebből a házasságból született 1981-ben fia, az ifjabb Gábor. Talán nosztalgiából, talán az erőteljes családi hagyományoknak köszönhetően, de ő is gimnáziumunk tanulója lett Visy Éva osztályfőnöksége alatt, és gyermekként, illetve serdülőként szintén labdarúgó karrierre törekedett, majd akárcsak édesapja, masszőrként helyezkedett el. Édesapját szerencsétlenségére alig ismerhette meg, mivel mindössze nyolc éves volt, amikor az elhunyt.

Zene, siker és gyanakvás

Mint az akkori próbálkozók többségének, Ihász Gábornak is nehezen indult be a zenei karrierje az 1970-es évek elején. Minden előképzettség nélkül, kitartásának és töretlen optimizmusának köszönhetően lett végül hivatásos zenész, és országosan is elismert, népszerű, egyre sikeresebb előadó. Zenei pályafutásának meghatározó személyiségei közé tartozott leghíresebb dalainak szövegírója, S. Nagy István, valamint pályatársai közül a stílusára leginkább hatni tudó Szécsi Pál, Máté Péter és Payer András. A női előadók közül talán Cserháti Zsuzsa állt hozzá a legközelebb.

Az 1977-ben született Múlnak a gyermekévek országosan is elismert sztárrá vatták. Ettől kezdve a kelet-európai országokban is sokat és nagy sikerrel koncertezett. Bár szerény és közvetlen ember volt, a különleges autók iránti olthatatlan vonzalma miatt az egyik első olyan sztárként kezdték el kezelni, mint aki nem illik bele a „szocialista” embertípusba. A Kádár-korszak prűd és gyanakvó légkörében ezek a hangok akkor erősödtek fel igazán, valószínűleg pusztán a kisstílű irigység miatt, amikor birtokába került az a luxusautó, amelyen az első szovjet űrhajóst, Gagarint hordozták ünnepélyesen körbe a Földre való visszatérését követően. Ma már nehezem kideríthetőek a további okok és indokok, mindenesetre életében itthon mindössze egy lemeze jelenhetett meg, és a kádári korszak hivatalosságai minden eszközzel igyekeztek őt elhallgattatni. Ez teljesen nem sikerülhetett, hiszen lemeze óriási sikert aratott, koncertjei pedig mindig hatalmas tömegeket vonzottak.

Hosszú, szenvedésekkel teli betegség következtében halt meg Ihász Gábor, mindössze 42 évesen, 1989 júniusában. Ekkor sebtében még kiadták egy új albumát, így zenei életművét máig két lemez őrizte meg. Sokáig és sokat játszották még dalait a rádiók, ám ma már egyre ritkábban. Nekünk, mai kölcseyseknek pedig intő figyelmeztetésként itt maradt édes-bús dalának sokat dúdolt refrénje: „múlnak a gyermekévek”.

Pivárcsi István