A diáksport egyik megalapozója
A Kölcsey Ferenc Gimnázium történetének egyik legjelesebb és legismertebb testnevelőtanára Bély Miklós volt. A két világháború közötti időszak azon kiemelkedő tanárgenerációjához tartozott, aki gyakorlati és elméleti munkásságával egyaránt igen nagy tekintélyt tudott kivívni magának. E korszakban a tanári karhoz tartozó jeles irodalmárok, nyelvészek és a régiségtudományok művelői mellett testnevelőinkre is igen büszkék lehettünk, hiszen Bély mellett többek között az a Kulitzy Jenő is itt tanított, aki sokszoros magyar bajnok és Európa csúcstartó diszkoszvetőként írta be nevét a magyar sporttörténelembe.
Bély Miklós 1902-ben született Budapesten. Gyermekkorában kezdett el síelni, majd ennek a sportágnak az egyik legelső hazai népszerűsítője és tudora lett. A síelésről tizenéves éveinek elején szertornára váltott, és ebben is elsősorban nem az élsport, hanem az egyéni testedzés lehetősége vonzotta. A testnevelőtanári oklevelét 1921-ben szerezte meg. Több helyen gyakornokoskodott, míg végül 1924-ben a mi gimnáziumunkban kapott rendes tanári kinevezést. Nagy kedvvel és lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. Az egészséges életvitel kialakításában alapvető fontosságot tulajdonított az amatőr sportnak, és azon belül is elsősorban az iskolai diáksportnak. Ma ezt úgy mondanánk, hogy a tömegsport elkötelezett híve volt, amelynek egyik legelső elméleti szakemberei közé képezte az idők során magát.
„A testnevelés felülmúlhatatlan tudora”
Első írásai a Testnevelés, a Magyar torna, a Pedagógiai szemle és más korabeli szaklapokban jelentek meg. Legnagyobb visszhangot kiváltó írása ekkoriban az 1929-ben megjelent, a Gimnasztika a kozmetika szolgálatában című műve lett, amellyel hirtelen egy széles női rajongótábort szerzett magának, és persze ennek hatására komoly közérdeklődést is ki tudott váltani a maga számára. Némely korabeli pletykalap arról cikkezett, hogy Bély felfedezte a tartós fogyás, karcsúság és sima bőr titkát, pedig írásában csak arról a ma már közhelynek, akkor viszont még újdonságnak számító kutatásokról értekezett, hogy a rendszeres testedzéssel felnőttkorban is képesek vagyunk fenntartani testünk rugalmasságát és egészségét.
Elméleti írásaival Bély Miklós hamarosan a magyarországi diák- és amatőr sport egyik vezéralakjaként vált ismertté. Fontos pozíciót kapott a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központjában (KISOK), majd számos sportbizottság sorai közé is beválasztották. Az 1928-ban megtartott III. Tanügyi Kongresszuson felérték a testnevelési szakosztály vezetőjének, és 1934-ben már a nemzetközi testnevelési kongresszus elnöki pozíciójára is felkérték. Egyre nagyobb hazai és nemzetközi tekintélye ellenére iskolai működését sem hanyagolta el, így a Kölcsey Gimnázium egyik legismertebb és legnépszerűbb tanára lett. Iskolánkban szerzett gyakorlati tapasztalatait 1922 és 1936 között a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központjában végzett munkája során, valamint a torna- és síszövetség főtitkáraként kamatoztatta.
A gimnáziumi testnevelés
Még kölcseys tanárként jelentek meg olyan alapvető munkái, mint a Száraz sítréning (1930), A szertornázás ABC-je (1933) és az Olimpiai tornaversenyek (1936) című munkái, amelyeket német, majd később angol nyelvre is lefordítottak, és így a korabeli európai sportelmélet alapvetései közé kerültek. 1936-ban elhagyta iskolánkat, és 1947-ig a pesti egyetem gyakorlóiskolájának (ma Fazekas Gyakorlói Iskola) vezetőtanárának szegődött. A második világháború kitörésekor a jelen szörnyűségei elől a múltba menekült, és ennek eredményeként született meg 1940-ben A gimnáziumi testnevelés című, kortörténeti jelentőségű írása. A világháborút követően is számítottak gyakorlati és elméleti ismereteire, így 1945-ben a Pedagógus Szakszervezet testnevelési tagozatának megszervezője, és egyben első vezetője is lett. 1946-ban a közoktatás és vallásügyi minisztérium felkérésére Bély Miklós készítette el az általános iskolák első testnevelési tantervi útmutatását. Ennek a munkának is köszönhetően 1947-ben kinevezték a budapesti Pedagógiai Főiskola tanárának, majd tanszékvezetőjének. Itt egészen 1955-ig működött, majd a Testnevelési Főiskola (TF, ma: Testnevelési Egyetem) tanára lett. Itt olyan jegyzetek (A testnevelés elméleti ismeretei, Tornaelmélet, Testnevelés és sporttörténet) szerzőjeként szerzett magának becses hírnevet, amelyeken testnevelőtanárok generációi nőttek fel.
Bély Miklóst 1959-ben felkérték, hogy szervezze meg az Egri Tanárképző Főiskola testnevelőtanári képzését. Itt működött 1964-ig, és feladatát a lehető legkiválóbb módon látta el. Ekkoriban született meg a Testnevelési játékok című korszakos jelentőségűnek számító munkája is. 1964-ben visszatért a budapesti Testnevelési Főiskolára, ahol már nyugdíjazásáig dolgozott. Kései korszakának legfontosabb munkája az 1967-ben megjelent Testneveléselmélet című írása lett. Nyugdíjba vonulása után csendesen élt, és 1986 márciusában hunyt el Budapesten. A Kölcseyben tizenkét évig kitartó és szívós munkájával több generáció jellemformáló, meghatározó egyénisége tudott lenni, és ezért máig különösen méltó tiszteletünkre és nagyrabecsülésünkre.
Pivárcsi István