Múltunk

A tanárok tudományos munkássága

         Az elmúlt száz év alatt nagyon sok komoly tudományos munkát végző férfiú dolgozott iskolánkban.

         Tankönyveket írtak, jelentős folyóiratokban publikáltak, előadásokat tartottak, az sem volt ritka, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába kerültek.

         Az alábbiakban azoknak a portréját közöljük /időrendben/, akik a Magyar Életrajzi Lexikonban is szerepelnek, s akik hosszabb ideig dolgoztak iskolánkban.

Wonaszek A. Antal /1871-1902/

         1898-tól haláláig tanított a Kölcseyben. Csillagász, fizikus volt. Nap-Hold és üstökösmegfigyeléseket végzett, a Jupitert és a Saturnust is tanulmányozta. Cikkeit a Természettudományi Közlöny közölte.

Fontosabb munkái:

         Az utolsó 15 év az üstökösök történetéből /Bp. 1895./

         A Jupiter felületképződményeinek periódusa /Bp. 1901./

Gaál Mózes /1863-1936/

         1899-től 1907-ig tanított itt. Ifjúsági író, pedagógiai szakíró. 1907-től egy másik iskola igazgatója, majd a Pest vidéki tankerület főigazgatója. A Tanulók Lapjának, 1914-től 1936-ig Az Én Újságom c. gyermeklapnak a szerkesztője. Történelmi tárgyú ifjúsági művek szerzője.

Fontosabb munkái:

         Az utolsó lantos /regény, Bp. 1981./

         Luca napján /színmű, Pozsony, 1888./

         A vezér bosszúja /regény, Pozsony 1893./

         A magyar irodalom története főbb vonásokban /Bp. 1896./

         Hun és magyar mondák /Bp. 1900./

         Magyar királymondák /Bp. 1901./

         A jövő iskolája /tanulmány, Bp. 1909./

Jancsó Benedek /1854-1930/

         1899-től 1909-ig tanított itt. Publicista, történész, az MTA levelező tagja. A Budapesti Hírlap munkatársa.

Fontosabb művei:

         Szenci Molnár Albert /tanulmány, Kolozsvár, 1878./

         Kölcsey Ferenc /tanulmány, Kolozsvár, 1885./

         Középiskoláink reformja /tanulmány, Bp. 1891./

Keményffy Jenő /1875-1920/

         1899-től 1920-ig tanított itt. Festő. Székely Bertalan, Aggházy Gyula, majd Hollósy Simon tanítványa. Naturalista életképeket, városrészleteket, csendéleteket készít. Önarcképe és Özvegyasszony szobája c. festménye a Magyar Nemzeti Galériában található.

Viszota Gyula /1871-1947/

         1901 és 1907 között tanított a Kölcseyben. Tanár, irodalomtörténész, az MTA tagja /levelező 1913., rendes 1932./. 1882-ben szerzi meg a doktori diplomáját, 1895-ben a tanárit, majd Sopronban, később Budapesten tanít. 1917-ben főigazgatóvá nevezik ki, és a vallás- és közoktatási minisztériumban a középiskolai ügyosztály vezetője lesz. Irodalomtörténeti tanulmányait a Budapesti Szemle jelenteti meg. Főleg Széchenyivel foglalkozik kutatásaiban, rendezi a MTA Széchenyi-múzeumának anyagát, kiadja naplóját, sajtó alá rendezi művét, a Garatot.

Fontosabb munkái:

         Széchy Mária a drámai költészetben /Bp. 1892./

         Fessler hatása Kisfaludy Károlyra /Bp. 1900./

         Gr. Széchenyi István és Sopron vármegye /Bp. 1902./

         Kisfaludy Károly hagyatéka /Bp. 1903./

         Gr. Széchenyi István és a magyarországi lóversenyek megalapítása /Bp. 1904./

         A Stádium megjelenésének és eltiltásának története /Bp.1905./

         Révai, Verseghy és a tiszti szótárak /Bp. 1905./

         Széchenyi István és a pesti hengermalmok /Bp. 1910./

         Széchenyi és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület /Bp. 1910./

         Széchenyi politikai programtöredékeinek keletkezése és hatása /Bp. 1916./

         A Széchenyi-híd története az 1836:26. t.c. megalkotásáig /Bp. 1935./

Dobos Károly /1874-1911/

         1903-tól1911-ig volt a Kölcsey tanára. Pedagógus, író. Arad után jött Bp.-re tanítani. 1908-ban angliai tanulmányúton vett részt. Verseket, tárcákat, kritikákat írt különböző lapokba.

Önálló művei:

         A magyar diáknyelv és szótára /Bp. 1898./

         Tavaszutó /versek, Bp. 1903./

Dr. Romsauer Lajos /1879-1952/

         1903 és 1924 között tanított itt. Matematikus, műegyetemi tanár. 1902-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet, 1908-ban pedig matematikából, asztronómiából és filozófiából doktorit. 1909-től a műegyetem magántanára is. 1921-ig tanársegéd, majd 1924 és 1945 között az ábrázoló geometria tanszék ny. rendes tanára. Jegyzeteket, tankönyveket írt.

Dienes Pál  /1882-1952/

         1904 és 1907 között tanított itt. Matematikus, filozófus, egyetemi tanár. Kétévi párizsi tartózkodása alatt szoros kapcsolatba kerül a nagy francia matematikai iskola képviselőivel /elsősorban Hadamard-ral és Picard-ral/. 1905-ben Budapesten, majd Párizsban is doktorál. Tanári pályája alatt a Galilei Kör aktív tagja, előadásokat tart, cikkeket ír. 1908-tól egyetemi magántanár. A Tanácsköztársaság alatt tanúsított viselkedése miatt később a jobboldal üldözi, ezért Bécsbe, később Londonba emigrál, ahol 1929-től a Birkbeck College professzora lesz, 1948-as nyugdíjba vonulásáig.

Kutatási témái: komplex változós függvénytan, a relativitáselmélet, differenciálgeometria, végtelen matrixok és a matematikai logika.

Főbb művei:

         Adalékok az analitikus függvények elméletéhez /Bp. 1905./

         Leçons sur les singularités des fonctions analytiques /Paris, 1913./

         The Taylor series. An introduction to the theory of a complex variable /London, é. n./

Endrei Ákos /1860-1918/

         1908-tól haláláig dolgozott a Kölcseyben. Tanár, író. Az első direkt módszerű német nyelvtankönyv szerzője /1895./ A Szigeti veszedelem 1900-as kiadása az ő jegyzeteit, magyarázatait közölte.

Fontosabb művei:

         Erkölcsi nevelés a középiskolai tanítással kapcsolatban /tanulmány, Bp. 1905./

         Az iskolák demokratizálása /tanulmány, Bp. 1917./

         A magyar irodalom története a fontosabb művek tartalmi ismertetésével /Bp. é. n./

Kuncz Aladár /1886-1931/

         1908-tól 1922-ig állt az iskola alkalmazásában. Író, szerkesztő. A latin-magyar-görög szakos diploma megszerzése után azonnal a Kölcseybe került. Nyarait Franciaországban töltötte - itt érte az I. világháború kitörése, ahol is elfogták, s 5 évre internálták. /Helyét ezalatt is fenntartották nálunk./ Hazatérése után ismét itt tanított, s irodalmi szerkesztője volt az Új Magyar Szemle és az Aurora c. folyóiratnak. 1923-ban Kolozsvárra költözött, ahol az Ellenzék c. lap irodalmi mellékletét, 1929-től pedig az Erdélyi Helikont szerkesztette. /Budapesten halt meg./

Fontosabb munkái:

         Toldy Ferenc /tanulmány. Bp. 1906./

         Thököly a francia irodalomban /tanulmány, Bp. 1914./

         Felleg a város felett /Kolozsvár, 1931./

         Fekete kolostor /regény, Bp. 1960./

Fogel József /1884-1941/

         1910-től 1922-ig tanított itt. Történetíró, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. A Kölcsey után az MTA könyvtárának munkatársa, 1926-tól a szegedi egyetem ny. rendes tanára, a Közép- és Újkori Intézet vezetője. A Jagelló-kor és a magyarországi humanizmus történetét kutatta.

Fontosabb munkái:

         Velencei diplomaták Budán a XVI. sz. elején /Bp. 1912./

         II. Ulászló udvartartása /Bp. 1913./

         II. Lajos udvartartása /Bp. 1913./

         A Corvina-könyvtár állapota Mátyás király halála után a mohácsi vészig /Bibl.                       Corvina, Bp. 1927./

Finály Gábor /1892-1951/

         1913-tól 1932-ig a Kölcsey igazgatója. Archeológus. A magyarországi latin nyelvű helységnevek összegyűjtésén dolgozott. Iskolaügyi, pedagógiai és archeológiai szaklapok munkatársa. Régészeti kutatásairól az Archeológiai Értesítőben számolt be. Ő készítette el a római kori Magyarország térképét 1911-ben.

Hajdu János /1892-1959/

         1916 és 1922 között tanított itt. Pedagógus, művelődéstörténész. 1916-ban szerezte tanári és bölcsészdoktori diplomáját. 1940-től 1946-ig budapesti tankerületi főigazgató. 1948-ig egy gimnázium igazgatója, majd az Országos Neveléstudományi Intézet munkatársa. 1945-től a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára. A Tanáregyesületi Közlöny szerkesztője, az MTA szótári bizottságának munkatársa. Kutatási témája a XIX. századi nevelés története.

Fontosabb munkái:

         Az irodalom oktatása Herbart pedagógiájában /Bp. 1918./

         Eötvös József báró első minisztersége /Bp. 1933./

         A nevelés gondolata Eötvös József báró költészetében /Bp. 1936./

         Az osztrák vallás- és közoktatási minisztérium szervezetének kialakulása a Bach-          korszakban /Tanulmányok a magyar nevelés történetéből, Bp. 1957./

Babits Mihály /1883-1941/

         1916-tól 1918-ig tanított itt. Költő, műfordító, író, az MTA lev. tagja /1940./

Tekintve, hogy a magyar irodalomban elfoglalt helye közismert, csak pedagógiai vonatkozású mozzanatait emeljük ki életének. 1905-ben, a budapesti egyetem bölcsészkarának elvégzése után a bajai cisztercita gimnázium gyakorló tanára, majd 1906-ban megkapja magyar-latin szakos tanári oklevelét. 1908-ig Szegeden, 1911-ig Fogarason tanít. 1911-16-ban az újpesti, majd a budapesti tisztviselőtelepi gimnáziumban, 1916 decemberétől pedig a Kölcseyben tanít. Fortissimo c. verse miatt elkobozzák a Nyugatot, perbe fogják, de később megszüntetik az eljárást. 1918 februárjában betegszabadságra megy, melynek leteltével még helyettesítést bíznak rá, de 1918 szeptemberében már nem folytatja a tanítást. A Tanácsköztársaság alatt ismét katedrára kerül: az egyetemen világirodalmat és modern magyar irodalmat ad elő. A jobboldali rendszer megfosztja ettől.

E két év irodalmi termése:

         Shakespeare: A vihar c. drámájának fordítása, A gólyakalifa c. regénye, Irodalmi        problémák c. tanulmánykötete, Kant: Az örök béke c. művének fordítása -      természetesen versei, tanulmányai, cikkei mellett.

Novobátzky Károly /1884-1967/

         1918-tól 1946-ig tanított a Kölcseyben. Fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, kétszeres Kossuth-díjas /1949.,1953./. 1945 után az egyetem Elméleti Fizikai Intézetének vezetője. A relativitáselmélet és az elektromágneses tér kérdéseivel foglalkozott. A fizikusképzés "atyja": ő szervezte meg világszínvonalú elméleti fizikai oktatásunkat. Tevékenységével iskolát alapított. 1958 és 1967 között az MTA alelnöke. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tagja.

Fontosabb művei:

         A relativitás elmélete /Bp. 1947./

         Termodinamika /Bp. 1951./

         A fizikai megismerés úttörői /Bp. 1959./

         Elektrodinamika és optika /Neugebauer Tiborral közösen, Bp. 1951., 1961./

Kallós Ede /1882-1950/

         1920 és 1946 között volt a Kölcsey tanára. Tanár, klasszika-filológus. Tagja az MTA klasszika-filológiai osztályának /1910-21/. Az ókori vallástörténet tárgyköréből írta tanulmányait.

Fontosabb művei:

         Homeros és Archilochos /Bp.1904./

         Sappho /Bp.1922./

         Görög mitológia /Bp 1923./

         Görög élet és műveltség /Bp.1924./

         Regélnek a múzsák /Bp.1925./

         Görög-római vallástörténet és mitológia /Bp.1927./

Pethő Sándor /1885-1940/

         1921 és 1923 között tanított itt. Publicista, történész. 1912-től az Élet c. folyóiratot szerkeszti. Később a Magyarság c. napilap munkatársa, majd 1934-től 1938-ig főszerkesztője. 1938-ban Hegedüs Gyulával megalapítója és egyben főszerkesztője is a Magyar Nemzet c. napilapnak.

Fontosabb munkái:

         Politikai arcképek /Bp. 1912./

         A szabadságharc eszméi /Bp. 1916./

         Világostól Trianonig /Bp. 1925./

         Viharos emberöltő /Bp. 1929./

         Görgey Artúr /Bp. 1930./

         A magyar Capitóliumon /Bp. 1932./

         A magyar nemzet története /Asztalos Miklóssal, Bp. 1933./

         A magunk útján /Bp. 1937./

         Csillagos órák /Bp. 1939./

Bassola Zoltán /1902-1968/

         1928 és 1934 között tanított itt. Latin-görög-magyar szakos tanár. 1934-től az Országos Közoktatási Tanács jegyzője, majd ügyvezető igazgatója. Részt vett az 1934-es gimnáziumi tanterv és útmutatás munkálataiban, az 1938-as törvény /a gyakorlati középiskolákról szóló/ előkészítésében. 1938-tól a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban segédtitkár, osztálytanácsos, a gimnáziumi ügyosztály helyettes vezetője. A 2. világháború alatt mentesítő levéllel látta el a zsidó származású tanítókat, tanárokat. 1944. III. 15-e után nem tette le a hivatali esküt, ezért bujkálnia kellett. 1946-tól adminisztratív államtitkár /1948-ban nyugdíjazták/. 1957-től haláláig az OSZK tudományos munkatársa volt.

Hollendonner Ferenc /1882-1935/

         1929-től 1935-ig volt a Kölcsey tanára. Botanikus, paleontológus, tanár. 1905-től tanársegéd a műegyetem növénytani tanszékén, 1914-től ugyanott magántanár. 1916-tól a reáliskolai, 1921-től a polgári iskolai tanárképző oktatója. 1922-től egyetemi magántanár. A korszerű magyar növényszövettan megalapítója. Kidolgozza az elszenesedett fák mikroszkópos vizsgálatának módszereit, s ezek segítségével a hazai faszénmaradványokból következtet az ősember korának növényzetére, éghajlati ingadozásaira. Feldolgozza a hazai ásatások famaradványait.

Fontosabb művei:

         A fenyőfélék fájának összehasonlító szövettana /Bp. 1913./

         A magyarországi prehisztorikus fák és faszenek mikroszkopikus vizsgálata /MTA         Mathem. és Természettud. Értesítő, 1926. 42. sz./

Dallos György /1905-1956/

         1929-től 1936-ig tanított itt. Tanár, irodalomtörténész. 1950-től a tankönyvosztály munkatársa, több olasz és világirodalmi tankönyv társszerkesztője. 1953 után az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kara Módszertani Kabinetjét vezeti. Cikkeket, tanulmányokat jelentet meg.

Fő műve:

         Szöveggyűjtemény a XX. század magyar és szovjet irodalmából /társszerkesztő Bóka László, Kardos László, Király István, Koczkás Sándor és Pándi Pál mellett. Bp.      1951./

Szauder József /1917-1975/

         1941 és 1945 között volt iskolánk tanára. Irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA lev. tagja /1970./, Állami díjas /1975./. 1945-től 1950-ig az OSZK munkatársa, 1950-től az ELTE docense, 1956-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője, 1961-től a JATE tanára, 1966-tól 1975-ig ismét az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa. 1971 és 1975 között a római egyetem vendégtanára. Az Irodalomtudományi Közlemények főszerkesztője.

Főbb művei:

         Bessenyei /monográfia, Bp. 1953./

         Kölcsey Ferenc /monográfia, Bp. 1955./

         A romantika útján /Bp. 1961./

         Kis magyar irodalomtörténet /Klaniczay Tiborral és Szabolcsi Miklóssal, Bp. 1961./

         Ciprus és obeliszk /Bp. 1963./

         Az estve és az álom /Bp. 1970./

         Kövek és könyvek /szerk. Szauder Mária, Bp. 1977./

         Tavaszi és őszi utazások /szerk. Szauder Mária, Bp. 1980./

         Az éj és a csillagok /szerk. Szauder Mária, Bp.1980./

Kerékgyártó Imre /1917- ?/

         1941 és 1950 között tanított itt. 1951-től az Oktatásügyi Minisztériumban, majd a PTI módszertani osztályának vezetőjeként dolgozott. 1959-től a Rákóczi Gimnázium igazgatója. Az Anyanyelvünk az iskolában c. módszertani lap szerkesztője. 1967-től a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője.

Fontosabb művei:

         A helyesírás tanítása /társszerkesztőként, Bp. 1954./

         Küzdelmes évek /A pedagógia időszerű kérdései... Bp. 1970./

         Pszichológiai ismeretek alkalmazása az iskolák vezetésében /Bp. 1972./

Korompay Bertalan /1908-1995/

         1957 és 1968 között volt a Kölcsey tanára. Nyelvész, folklorista.

1926-tól 1931-ig a budapesti egyetem és az Eötvös Kollégium magyar-német szakos hallgatója. 1931-32-ben ösztöndíjas Helsinkiben, 1933-36-ban gyakornok Horváth János mellett, 1936-43 között a Néprajzi Múzeumban dolgozik, 1943-tól 1950-ig a Tanárképző Intézet beosztott tanára, 1950-57 között a Bánki Donát Gépipari Tecnikumban tanít. 1959-60-ban az ELTE megbízott előadója. A Néprajzi Társaság t. tagja, a néprajztudomány kandidátusa /1952./. Fő kutatási területe az összehasonlító folklór, a néprajz, az irodalomtörténet és a nyelvtudomány egymásrahatása, valamint a Kalevala keletkezéstörténete.

Főbb művei:

         A Kalevala keletkezése /tanulmány, 1935./

         A vadászat összehasonlító néprajzához /monográfia, 1983., 1984./

         Finn nyomokon. Folklór, néprajz, irodalom 1-2. /tanulm. 1989./

Walkó György /1920-/

         Irodalomtörténész, műfordító. 1939-ben a berlini, 1939-44- ig a budapesti egyetemen tanult. 1946-tól a Vallás- és Közoktatási Minisztérium előadója, 1950-től középiskolai tanár. 1953-tól az Idegen Nyelvek Főiskoláján német irodalmat tanított. 1955-től előadó az ELTE-n. 1961-től a Nagyvilág munkatársa, rovatvezetője, majd főmunkatársa. 1974-75-ben a bécsi egyetem magyar irodalom vendégprofesszora. 1986-tól a Filológiai Társaság tagja. Kandidátus /1982./, a tudomány doktora /1989./ Akadémiai díjas /1984./

Fontosabb munkái:

         Bertolt Brecht /esszé, 1959./

         Német irodalom /társszerző, 1961./

         Az ismeretlen Goethe /monográfia, 1978./

         Faust és Mefisztó. Vázlat egy témáról és egy műről /1982./

         Nibelungok. Középkori költészet és európai valóság /1984./

         Goethe: Levelek, vál. /1988./ 

         Természetesen az utóbb eltelt évtizedekben is dolgoztak iskolánkban olyan tanárok, akik könyvet írtak, publikáltak, oktatási hivatalokban, intézetekben, egyetemeken fordultak meg, vagy folytatták pályájukat. Megtartva azonban a bevezetőben meghatározott szempontot, ez a tanulmány most véget ér.

Lengyel Mária