Örömmel köszönthettük Marc Aymont és Milát egy koncertre a Kölcsey Gimnáziumban 2024. március 11-én, a budapesti Svájci Nagykövetség támogatásával. A 30 perces akusztikus koncert után válaszoltak Emma, Bogi és Flóra 11. G osztályos tanulók kérdéseire. Köszönet nekik, és külön köszönet Emmának a magyar fordításért!

EMMA: Svájcban 4 hivatalos nyelv van, miért döntött úgy, hogy franciául énekel?

M. AYMON: Mivel ez a gyerekkorom nyelve, amelyen álmodom, szóval ez teljesen természetes számomra, ez a nyelv érdekelt, a kultúrája, a dalai (amelyek főleg francia, de kanadai, belga is van). Ezért azt gondoltam, hogy ha szövegírásról van szó, ez a legtermészetesebb nyelv számomra.

FLÓRA: Miért kezdett el énekelni? Mik voltak a motivációi?

Mr. AYMON: Megpróbáltam sokféle dolgot csinálni, és nagyon-nagyon rossz voltam mindenben, de azon a napon, amikor énekeltem (még nem gitároztam) egy ünnepi partin, mintha kinyílt volna a világ. Az emberek azt mondták nekem: „Te énekes vagy! Mi? Én? Énekes vagyok? Ez nem lehetséges! De igen, igen, lehetséges!” és így ma is egy kísérlet annak ellenőrzésére, hogy ez így van-e!

MILA: Mindig is tudtam, hogy énekelni akarok, de sosem mertem. 3 éve vettem énekleckéket, hogy rákényszerítsem magam az éneklésre, és ettől a pillanattól kezdve nem hagytam abba az éneklést, és sokat kezdtem franciául írni és verseket olvasni.

BOGI: Először járnak Magyarországon?

Mr. AYMON: Ez az első alkalom, és számomra nem semmi, hogy itt vagyok. Valójában a kultúrában szeretem a fotózást, és ott van az egyik kedvenc fotósom, Kandó Ata, aki itt született Budapesten 1913-ban. Mindig is szerettem a fotóit, még az egyik lemezem borítója is, az egyik képe, az egyik a két gyerekből, akik átölelték egymást.

MILA: Nekem is ez az első alkalom Budapesten, és igaz, hogy nem nagyon volt lehetőségem családommal utazni, zenélni. Kicsit olyan, mint az első utazásom, és egy kicsit őrültség belegondolni, hogy utazgathatsz, miközben azt csinálod, amit szeretsz.

EMMA: Van más hangszer, amin játszanak?

Mr. AYMON: Egy kicsit dobon, de rossz vagyok benne, egy kicsit szájharmonikán is, egy kicsit zongorán is, de a gitár: az tényleg a varázshangszer, mert mindenhova elviheted magaddal egész egyszerűen. És ukulelén is jó vagyok.

FLÓRA: Hogyan találkoztak és hogyan kezdték el a közös munkát?

M. AYMON: Az Instagramon megosztottam néhány szót egy Christian Boltanski nevű művésztől, akit nagyon kedvelek, és Mila válaszolt, szóval elkezdtünk egy évig írogatni, főleg festészetről, fotózásról, irodalomról beszélgettünk. Egy nap aztán azt mondta nekem: „Éneklek, énekelek. Időnként énekelek." Szóval találkoztunk a való életben, mindkettőnk egy-egy gitárral, nagyon magabiztosan jöttem, elkezdtem énekelni, aztán ő énekelt, és amikor énekelt, én sírni kezdtem. Éppen akkor vettem fel egy lemezt, és felhívtam a produceremet, hogy szeretném, ha Mila énekelné az összes dalt, és a producer megkérdezte: "Mi ez a történet már megint!?". Felvettük Mila hangját a diktafonra, és elküldtük a producernek Párizsba, aki azonnal felhívott, hogy Párizsba kell jönnie, és fel kell venni. És azóta soha nem hagytuk el egymást!