A tanárok tudományos munkássága
Az elmúlt száz év alatt nagyon sok komoly tudományos munkát végző férfiú dolgozott iskolánkban.
Tankönyveket írtak, jelentős folyóiratokban publikáltak, előadásokat tartottak, az sem volt ritka, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába kerültek.
Az alábbiakban azoknak a portréját közöljük /időrendben/, akik a Magyar Életrajzi Lexikonban is szerepelnek, s akik hosszabb ideig dolgoztak iskolánkban.
Wonaszek A. Antal /1871-1902/
1898-tól haláláig tanított a Kölcseyben. Csillagász, fizikus volt. Nap-Hold és üstökösmegfigyeléseket végzett, a Jupitert és a Saturnust is tanulmányozta. Cikkeit a Természettudományi Közlöny közölte.
Fontosabb munkái:
Az utolsó 15 év az üstökösök történetéből /Bp. 1895./
A Jupiter felületképződményeinek periódusa /Bp. 1901./
Gaál Mózes /1863-1936/
1899-től 1907-ig tanított itt. Ifjúsági író, pedagógiai szakíró. 1907-től egy másik iskola igazgatója, majd a Pest vidéki tankerület főigazgatója. A Tanulók Lapjának, 1914-től 1936-ig Az Én Újságom c. gyermeklapnak a szerkesztője. Történelmi tárgyú ifjúsági művek szerzője.
Fontosabb munkái:
Az utolsó lantos /regény, Bp. 1981./
Luca napján /színmű, Pozsony, 1888./
A vezér bosszúja /regény, Pozsony 1893./
A magyar irodalom története főbb vonásokban /Bp. 1896./
Hun és magyar mondák /Bp. 1900./
Magyar királymondák /Bp. 1901./
A jövő iskolája /tanulmány, Bp. 1909./
Jancsó Benedek /1854-1930/
1899-től 1909-ig tanított itt. Publicista, történész, az MTA levelező tagja. A Budapesti Hírlap munkatársa.
Fontosabb művei:
Szenci Molnár Albert /tanulmány, Kolozsvár, 1878./
Kölcsey Ferenc /tanulmány, Kolozsvár, 1885./
Középiskoláink reformja /tanulmány, Bp. 1891./
Keményffy Jenő /1875-1920/
1899-től 1920-ig tanított itt. Festő. Székely Bertalan, Aggházy Gyula, majd Hollósy Simon tanítványa. Naturalista életképeket, városrészleteket, csendéleteket készít. Önarcképe és Özvegyasszony szobája c. festménye a Magyar Nemzeti Galériában található.
Viszota Gyula /1871-1947/
1901 és 1907 között tanított a Kölcseyben. Tanár, irodalomtörténész, az MTA tagja /levelező 1913., rendes 1932./. 1882-ben szerzi meg a doktori diplomáját, 1895-ben a tanárit, majd Sopronban, később Budapesten tanít. 1917-ben főigazgatóvá nevezik ki, és a vallás- és közoktatási minisztériumban a középiskolai ügyosztály vezetője lesz. Irodalomtörténeti tanulmányait a Budapesti Szemle jelenteti meg. Főleg Széchenyivel foglalkozik kutatásaiban, rendezi a MTA Széchenyi-múzeumának anyagát, kiadja naplóját, sajtó alá rendezi művét, a Garatot.
Fontosabb munkái:
Széchy Mária a drámai költészetben /Bp. 1892./
Fessler hatása Kisfaludy Károlyra /Bp. 1900./
Gr. Széchenyi István és Sopron vármegye /Bp. 1902./
Kisfaludy Károly hagyatéka /Bp. 1903./
Gr. Széchenyi István és a magyarországi lóversenyek megalapítása /Bp. 1904./
A Stádium megjelenésének és eltiltásának története /Bp.1905./
Révai, Verseghy és a tiszti szótárak /Bp. 1905./
Széchenyi István és a pesti hengermalmok /Bp. 1910./
Széchenyi és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület /Bp. 1910./
Széchenyi politikai programtöredékeinek keletkezése és hatása /Bp. 1916./
A Széchenyi-híd története az 1836:26. t.c. megalkotásáig /Bp. 1935./
Dobos Károly /1874-1911/
1903-tól1911-ig volt a Kölcsey tanára. Pedagógus, író. Arad után jött Bp.-re tanítani. 1908-ban angliai tanulmányúton vett részt. Verseket, tárcákat, kritikákat írt különböző lapokba.
Önálló művei:
A magyar diáknyelv és szótára /Bp. 1898./
Tavaszutó /versek, Bp. 1903./
Dr. Romsauer Lajos /1879-1952/
1903 és 1924 között tanított itt. Matematikus, műegyetemi tanár. 1902-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet, 1908-ban pedig matematikából, asztronómiából és filozófiából doktorit. 1909-től a műegyetem magántanára is. 1921-ig tanársegéd, majd 1924 és 1945 között az ábrázoló geometria tanszék ny. rendes tanára. Jegyzeteket, tankönyveket írt.
Dienes Pál /1882-1952/
1904 és 1907 között tanított itt. Matematikus, filozófus, egyetemi tanár. Kétévi párizsi tartózkodása alatt szoros kapcsolatba kerül a nagy francia matematikai iskola képviselőivel /elsősorban Hadamard-ral és Picard-ral/. 1905-ben Budapesten, majd Párizsban is doktorál. Tanári pályája alatt a Galilei Kör aktív tagja, előadásokat tart, cikkeket ír. 1908-tól egyetemi magántanár. A Tanácsköztársaság alatt tanúsított viselkedése miatt később a jobboldal üldözi, ezért Bécsbe, később Londonba emigrál, ahol 1929-től a Birkbeck College professzora lesz, 1948-as nyugdíjba vonulásáig.
Kutatási témái: komplex változós függvénytan, a relativitáselmélet, differenciálgeometria, végtelen matrixok és a matematikai logika.
Főbb művei:
Adalékok az analitikus függvények elméletéhez /Bp. 1905./
Leçons sur les singularités des fonctions analytiques /Paris, 1913./
The Taylor series. An introduction to the theory of a complex variable /London, é. n./
Endrei Ákos /1860-1918/
1908-tól haláláig dolgozott a Kölcseyben. Tanár, író. Az első direkt módszerű német nyelvtankönyv szerzője /1895./ A Szigeti veszedelem 1900-as kiadása az ő jegyzeteit, magyarázatait közölte.
Fontosabb művei:
Erkölcsi nevelés a középiskolai tanítással kapcsolatban /tanulmány, Bp. 1905./
Az iskolák demokratizálása /tanulmány, Bp. 1917./
A magyar irodalom története a fontosabb művek tartalmi ismertetésével /Bp. é. n./
Kuncz Aladár /1886-1931/
1908-tól 1922-ig állt az iskola alkalmazásában. Író, szerkesztő. A latin-magyar-görög szakos diploma megszerzése után azonnal a Kölcseybe került. Nyarait Franciaországban töltötte - itt érte az I. világháború kitörése, ahol is elfogták, s 5 évre internálták. /Helyét ezalatt is fenntartották nálunk./ Hazatérése után ismét itt tanított, s irodalmi szerkesztője volt az Új Magyar Szemle és az Aurora c. folyóiratnak. 1923-ban Kolozsvárra költözött, ahol az Ellenzék c. lap irodalmi mellékletét, 1929-től pedig az Erdélyi Helikont szerkesztette. /Budapesten halt meg./
Fontosabb munkái:
Toldy Ferenc /tanulmány. Bp. 1906./
Thököly a francia irodalomban /tanulmány, Bp. 1914./
Felleg a város felett /Kolozsvár, 1931./
Fekete kolostor /regény, Bp. 1960./
Fogel József /1884-1941/
1910-től 1922-ig tanított itt. Történetíró, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. A Kölcsey után az MTA könyvtárának munkatársa, 1926-tól a szegedi egyetem ny. rendes tanára, a Közép- és Újkori Intézet vezetője. A Jagelló-kor és a magyarországi humanizmus történetét kutatta.
Fontosabb munkái:
Velencei diplomaták Budán a XVI. sz. elején /Bp. 1912./
II. Ulászló udvartartása /Bp. 1913./
II. Lajos udvartartása /Bp. 1913./
A Corvina-könyvtár állapota Mátyás király halála után a mohácsi vészig /Bibl. Corvina, Bp. 1927./
Finály Gábor /1892-1951/
1913-tól 1932-ig a Kölcsey igazgatója. Archeológus. A magyarországi latin nyelvű helységnevek összegyűjtésén dolgozott. Iskolaügyi, pedagógiai és archeológiai szaklapok munkatársa. Régészeti kutatásairól az Archeológiai Értesítőben számolt be. Ő készítette el a római kori Magyarország térképét 1911-ben.
Hajdu János /1892-1959/
1916 és 1922 között tanított itt. Pedagógus, művelődéstörténész. 1916-ban szerezte tanári és bölcsészdoktori diplomáját. 1940-től 1946-ig budapesti tankerületi főigazgató. 1948-ig egy gimnázium igazgatója, majd az Országos Neveléstudományi Intézet munkatársa. 1945-től a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára. A Tanáregyesületi Közlöny szerkesztője, az MTA szótári bizottságának munkatársa. Kutatási témája a XIX. századi nevelés története.
Fontosabb munkái:
Az irodalom oktatása Herbart pedagógiájában /Bp. 1918./
Eötvös József báró első minisztersége /Bp. 1933./
A nevelés gondolata Eötvös József báró költészetében /Bp. 1936./
Az osztrák vallás- és közoktatási minisztérium szervezetének kialakulása a Bach- korszakban /Tanulmányok a magyar nevelés történetéből, Bp. 1957./
Babits Mihály /1883-1941/
1916-tól 1918-ig tanított itt. Költő, műfordító, író, az MTA lev. tagja /1940./
Tekintve, hogy a magyar irodalomban elfoglalt helye közismert, csak pedagógiai vonatkozású mozzanatait emeljük ki életének. 1905-ben, a budapesti egyetem bölcsészkarának elvégzése után a bajai cisztercita gimnázium gyakorló tanára, majd 1906-ban megkapja magyar-latin szakos tanári oklevelét. 1908-ig Szegeden, 1911-ig Fogarason tanít. 1911-16-ban az újpesti, majd a budapesti tisztviselőtelepi gimnáziumban, 1916 decemberétől pedig a Kölcseyben tanít. Fortissimo c. verse miatt elkobozzák a Nyugatot, perbe fogják, de később megszüntetik az eljárást. 1918 februárjában betegszabadságra megy, melynek leteltével még helyettesítést bíznak rá, de 1918 szeptemberében már nem folytatja a tanítást. A Tanácsköztársaság alatt ismét katedrára kerül: az egyetemen világirodalmat és modern magyar irodalmat ad elő. A jobboldali rendszer megfosztja ettől.
E két év irodalmi termése:
Shakespeare: A vihar c. drámájának fordítása, A gólyakalifa c. regénye, Irodalmi problémák c. tanulmánykötete, Kant: Az örök béke c. művének fordítása - természetesen versei, tanulmányai, cikkei mellett.
Novobátzky Károly /1884-1967/
1918-tól 1946-ig tanított a Kölcseyben. Fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, kétszeres Kossuth-díjas /1949.,1953./. 1945 után az egyetem Elméleti Fizikai Intézetének vezetője. A relativitáselmélet és az elektromágneses tér kérdéseivel foglalkozott. A fizikusképzés "atyja": ő szervezte meg világszínvonalú elméleti fizikai oktatásunkat. Tevékenységével iskolát alapított. 1958 és 1967 között az MTA alelnöke. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tagja.
Fontosabb művei:
A relativitás elmélete /Bp. 1947./
Termodinamika /Bp. 1951./
A fizikai megismerés úttörői /Bp. 1959./
Elektrodinamika és optika /Neugebauer Tiborral közösen, Bp. 1951., 1961./
Kallós Ede /1882-1950/
1920 és 1946 között volt a Kölcsey tanára. Tanár, klasszika-filológus. Tagja az MTA klasszika-filológiai osztályának /1910-21/. Az ókori vallástörténet tárgyköréből írta tanulmányait.
Fontosabb művei:
Homeros és Archilochos /Bp.1904./
Sappho /Bp.1922./
Görög mitológia /Bp 1923./
Görög élet és műveltség /Bp.1924./
Regélnek a múzsák /Bp.1925./
Görög-római vallástörténet és mitológia /Bp.1927./
Pethő Sándor /1885-1940/
1921 és 1923 között tanított itt. Publicista, történész. 1912-től az Élet c. folyóiratot szerkeszti. Később a Magyarság c. napilap munkatársa, majd 1934-től 1938-ig főszerkesztője. 1938-ban Hegedüs Gyulával megalapítója és egyben főszerkesztője is a Magyar Nemzet c. napilapnak.
Fontosabb munkái:
Politikai arcképek /Bp. 1912./
A szabadságharc eszméi /Bp. 1916./
Világostól Trianonig /Bp. 1925./
Viharos emberöltő /Bp. 1929./
Görgey Artúr /Bp. 1930./
A magyar Capitóliumon /Bp. 1932./
A magyar nemzet története /Asztalos Miklóssal, Bp. 1933./
A magunk útján /Bp. 1937./
Csillagos órák /Bp. 1939./
Bassola Zoltán /1902-1968/
1928 és 1934 között tanított itt. Latin-görög-magyar szakos tanár. 1934-től az Országos Közoktatási Tanács jegyzője, majd ügyvezető igazgatója. Részt vett az 1934-es gimnáziumi tanterv és útmutatás munkálataiban, az 1938-as törvény /a gyakorlati középiskolákról szóló/ előkészítésében. 1938-tól a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban segédtitkár, osztálytanácsos, a gimnáziumi ügyosztály helyettes vezetője. A 2. világháború alatt mentesítő levéllel látta el a zsidó származású tanítókat, tanárokat. 1944. III. 15-e után nem tette le a hivatali esküt, ezért bujkálnia kellett. 1946-tól adminisztratív államtitkár /1948-ban nyugdíjazták/. 1957-től haláláig az OSZK tudományos munkatársa volt.
Hollendonner Ferenc /1882-1935/
1929-től 1935-ig volt a Kölcsey tanára. Botanikus, paleontológus, tanár. 1905-től tanársegéd a műegyetem növénytani tanszékén, 1914-től ugyanott magántanár. 1916-tól a reáliskolai, 1921-től a polgári iskolai tanárképző oktatója. 1922-től egyetemi magántanár. A korszerű magyar növényszövettan megalapítója. Kidolgozza az elszenesedett fák mikroszkópos vizsgálatának módszereit, s ezek segítségével a hazai faszénmaradványokból következtet az ősember korának növényzetére, éghajlati ingadozásaira. Feldolgozza a hazai ásatások famaradványait.
Fontosabb művei:
A fenyőfélék fájának összehasonlító szövettana /Bp. 1913./
A magyarországi prehisztorikus fák és faszenek mikroszkopikus vizsgálata /MTA Mathem. és Természettud. Értesítő, 1926. 42. sz./
Dallos György /1905-1956/
1929-től 1936-ig tanított itt. Tanár, irodalomtörténész. 1950-től a tankönyvosztály munkatársa, több olasz és világirodalmi tankönyv társszerkesztője. 1953 után az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kara Módszertani Kabinetjét vezeti. Cikkeket, tanulmányokat jelentet meg.
Fő műve:
Szöveggyűjtemény a XX. század magyar és szovjet irodalmából /társszerkesztő Bóka László, Kardos László, Király István, Koczkás Sándor és Pándi Pál mellett. Bp. 1951./
Szauder József /1917-1975/
1941 és 1945 között volt iskolánk tanára. Irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, az MTA lev. tagja /1970./, Állami díjas /1975./. 1945-től 1950-ig az OSZK munkatársa, 1950-től az ELTE docense, 1956-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének osztályvezetője, 1961-től a JATE tanára, 1966-tól 1975-ig ismét az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa. 1971 és 1975 között a római egyetem vendégtanára. Az Irodalomtudományi Közlemények főszerkesztője.
Főbb művei:
Bessenyei /monográfia, Bp. 1953./
Kölcsey Ferenc /monográfia, Bp. 1955./
A romantika útján /Bp. 1961./
Kis magyar irodalomtörténet /Klaniczay Tiborral és Szabolcsi Miklóssal, Bp. 1961./
Ciprus és obeliszk /Bp. 1963./
Az estve és az álom /Bp. 1970./
Kövek és könyvek /szerk. Szauder Mária, Bp. 1977./
Tavaszi és őszi utazások /szerk. Szauder Mária, Bp. 1980./
Az éj és a csillagok /szerk. Szauder Mária, Bp.1980./
Kerékgyártó Imre /1917- ?/
1941 és 1950 között tanított itt. 1951-től az Oktatásügyi Minisztériumban, majd a PTI módszertani osztályának vezetőjeként dolgozott. 1959-től a Rákóczi Gimnázium igazgatója. Az Anyanyelvünk az iskolában c. módszertani lap szerkesztője. 1967-től a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője.
Fontosabb művei:
A helyesírás tanítása /társszerkesztőként, Bp. 1954./
Küzdelmes évek /A pedagógia időszerű kérdései... Bp. 1970./
Pszichológiai ismeretek alkalmazása az iskolák vezetésében /Bp. 1972./
Korompay Bertalan /1908-1995/
1957 és 1968 között volt a Kölcsey tanára. Nyelvész, folklorista.
1926-tól 1931-ig a budapesti egyetem és az Eötvös Kollégium magyar-német szakos hallgatója. 1931-32-ben ösztöndíjas Helsinkiben, 1933-36-ban gyakornok Horváth János mellett, 1936-43 között a Néprajzi Múzeumban dolgozik, 1943-tól 1950-ig a Tanárképző Intézet beosztott tanára, 1950-57 között a Bánki Donát Gépipari Tecnikumban tanít. 1959-60-ban az ELTE megbízott előadója. A Néprajzi Társaság t. tagja, a néprajztudomány kandidátusa /1952./. Fő kutatási területe az összehasonlító folklór, a néprajz, az irodalomtörténet és a nyelvtudomány egymásrahatása, valamint a Kalevala keletkezéstörténete.
Főbb művei:
A Kalevala keletkezése /tanulmány, 1935./
A vadászat összehasonlító néprajzához /monográfia, 1983., 1984./
Finn nyomokon. Folklór, néprajz, irodalom 1-2. /tanulm. 1989./
Walkó György /1920-/
Irodalomtörténész, műfordító. 1939-ben a berlini, 1939-44- ig a budapesti egyetemen tanult. 1946-tól a Vallás- és Közoktatási Minisztérium előadója, 1950-től középiskolai tanár. 1953-tól az Idegen Nyelvek Főiskoláján német irodalmat tanított. 1955-től előadó az ELTE-n. 1961-től a Nagyvilág munkatársa, rovatvezetője, majd főmunkatársa. 1974-75-ben a bécsi egyetem magyar irodalom vendégprofesszora. 1986-tól a Filológiai Társaság tagja. Kandidátus /1982./, a tudomány doktora /1989./ Akadémiai díjas /1984./
Fontosabb munkái:
Bertolt Brecht /esszé, 1959./
Német irodalom /társszerző, 1961./
Az ismeretlen Goethe /monográfia, 1978./
Faust és Mefisztó. Vázlat egy témáról és egy műről /1982./
Nibelungok. Középkori költészet és európai valóság /1984./
Goethe: Levelek, vál. /1988./
Természetesen az utóbb eltelt évtizedekben is dolgoztak iskolánkban olyan tanárok, akik könyvet írtak, publikáltak, oktatási hivatalokban, intézetekben, egyetemeken fordultak meg, vagy folytatták pályájukat. Megtartva azonban a bevezetőben meghatározott szempontot, ez a tanulmány most véget ér.
Lengyel Mária