Múltunk

Házirendek  1908  és  1996  között

Régebbi iskolai házirendeket olvasva felvetődik bennünk a kérdés: pusztán a kornak tartanak-e tükröt, melyben születtek, vagy elárulnak valamit az adott intézményről magáról is ?

Bárhogyan is van, korábbi "rendtartásaink" felidézhetik elmúlt tanéveink légkörét, mindennapjait.

Az illetékes miniszter által 1908-ban jóváhagyott, a 30-as évekből fennmaradt fegyelmi szabályzatunkat tesszük három későbbi /a '70-es, a '80-as s a 90-es évek elejéről való/ házirendünk mellé.

Szembetűnő a fő célok s így a nyitó mondatok alapvető hasonlósága: az, hogy az iskola  "mindenkor, mindenütt" szabályozni igyekszik tanulói viselkedését, hiszen csak így érezheti magát oktatási-nevelési intézménynek, vagy a régi megfogalmazás szerint: "csak így lehet az iskola a műveltség és az erkölcs temploma".  A régi szöveg a mindenkor illő viselkedésre szólít, a későbbiek az önfegyelemre ill. az emberhez méltó magatartásra köteleznek.

Mindebből az következik, hogy az iskola napi munkarendjének előírása mellett a házirendek további pontjaikban is kitérnek a "civil" világban kívánatos viselkedésre is. Ebben a vonatkozásban azonban már szembetűnőek a különbségek is. A Kölcsey reálgimnázium vezetése - úgy tűnik - azt látta helyesnek, ha az iskola falain kívül a tanulók leginkább otthon tartózkodnak. A fegyelmi szabályzat tiltja, hogy a tanuló tagja legyen bármilyen intézeten kívüli "társulatnak", s a szabad idő eltöltésének egy-egy jellemző formájával kapcsolatosan is állást foglal: "Vendéglőkben és kávéházakban a tanulók csak szüleik kíséretében és csak kivételesen, szükség esetén jelenhetnek meg." "...a tanuló ifjú csak ritkán járjon színházba, lehetőleg szünet napok előtt, /.../ csak igazán klasszikus művek alkalmasak az ifjúság ízlésének nemesítésére. Frivol darabok látogatása egyenesen tilos." A 70-es és 80-as évek házirendjei már "csak" az egyesületi tagságot szabályozzák: művelődési házak, művészeti csoportok, sportegyesületek munkájában a diákok "csak az osztályfőnök engedélyével vehetnek részt." Ez az engedély azonban a tanulmányi eredmény romlásával "bármikor visszavonható".

Úgy tűnik, ha az illendő viselkedés mindig is kulcsfogalma volt a házi szabályzatoknak, az illő. ízléses öltözettel kapcsolatos kívánalmak csak újabb keletűek. A század első felében legalábbis nem térnek ki rá. Utóbb viszont ! Egyre több mindent kell figyelembe venni. A 70-es évekbeli házirend a következő leírást adja az ünnepi viseletről: "a leányok fehér matrózblúzban, sötét szoknyában, a fiúk sötét öltönyben, fehér ingben jelenjenek meg."  Vajon hogy született meg az a szövegmódosítás, amely szerint a 80-as évekre már a garbó is bekerülhetett a kölcseys fiúk ünnepi ruhatárába ? Az 1989-ben kelt házirend szerzője további kiegészítések beiktatása helyett egyszerűen így rendelkezik: "Ünnepélyeken az ünneplő ruha viselete kötelező."

Ha az alkalmi öltözet definiálása sem könnyű, természetesen még nehezebb a hétköznapi ruházattal és megjelenéssel kapcsolatos elvárások megfogalmazása. Persze amíg érvényben volt a passzus: "Az iskolaköpeny viselése kötelező.", a szabályozás elsősorban nem is az öltözetre irányult: "A kozmetikai szerek használata és az ékszerek viselete a jóízlés határain belül lehetséges." ; "Az iskolai és KISZ-jellegű jelvényeken kívül más jelvényeket nem hordhatnak a tanulók.". Amint azonban megszűnt a köpeny biztosította egyformaság, a következő mondat született: "A tanulók ruházata praktikus és ízléses legyen.".

Házirendjeink a kezdetektől igyekeznek kizárni a külvilágot  az iskola falai közül: tiltják azon tárgyak behozatalát, amelyek elvonhatják a figyelmet a tanulmányokról. A háború előtti szabályzat így fogalmaz: "A tanuló osztályába lépve, azonnal elfoglalja a helyét és teljes csendben leckéjét ismételgetve várja a tanítás megkezdését. A tanításhoz szükséges tanszereken kívül egyebet az iskolába hozni tilos; minden más könyv vagy eszköz elkoboztatik.". Ebben a tekintetben sokáig nincs változás /tiltott "minden más tárgy"/, szembetűnő azonban a tanszerekre vonatkozó megfogalmazás új eleme: "A tanuló a napi munkához szükséges minden taneszközét köteles magával hozni. Minden más tárgy /kártya, játékszer, táskarádió, magnetofon, kerékpár/ behozatala szigorúan tilos." Hirtelen változott a világ, vagy lassan a házirend ? Az 1989-es változat az "iskolaidegen" tárgyakkal kapcsolatban csupán ennyit jegyez meg: "A tanulók sem motorral, sem autóval nem jöhetnek be az iskola udvarára.".

A diákok óraközi szünetekben való viselkedése is olyan téma, amelyet régen nagyon, manapság viszont egyáltalán nem szabályoznak rendelkezéseink. A század első felében érvényes fegyelmi szabályzat talán előzetes elképzeléseinket is felülmúlja: "Óraközben /értsd: szünetben - a szerk./ az osztályokban futkosni, játszani, lármázni nem szabad. A folyosókon és jó időben az udvaron szabadabban mozoghatnak és beszélgethetnek a tanulók; de minden veszedelmes játék, kiabálás, éneklés, fütyülés az intézeten belül mindenütt tilos. /.../ Óraközben történik a tantermek szellőztetése; de az ablakokhoz, szellőztetőkhöz, függönyökhöz csak a kijelölt tanulók nyúlhatnak./.../ Más osztály termébe lépni tilos."

Mint jeleztük, az idézhető mondatok száma a későbbiekben egyre kevesebb. Az osztályból való kivonulás a szünetben már csak kívánatos: "A szünetekben a tanulók lehetőség szerint tartózkodjanak a folyosón." ; külön megítélés alá esnek a KISZ vezetői: "Az IKV /Iskolai KISZ-Vezetőség/ tagokat mentesítjük a hetesi teendők ellátása alól." /70-es évek/. A nem hetesekről aztán már nem is esik szó: "A szünetekben a hetesek kötelesek gondoskodni a tanterem szellőztetéséről." /80-as évek/. Később - úgy tűnik - a diákok maguktól is kivonulnak - egészen az utcáig ! "A tanulók az iskola területét tanítási idő alatt csak osztályfőnöki engedéllyel hagyhatják el." /90-es évek eleje/

Hogy a világ sokat változott - tudtuk azt házirendjeink "összeolvasása" nélkül is. Annak eldöntéséhez persze, hogy az iskolai élet szereplői /lelkük, észjárásuk, viselkedésük/ is vele változtak-e, már azt is kellene vizsgálni, hogy mennyire sikerült betartani-betartatni a szabályokat.

Fazekas Csaba